Fogyatékkal élő emberek élete, hétköznapjai, rendezvényei – diákszemmel című pályázatunkra érkezett alkotások

II. hely

Tordai Anna Abigél:

A világ meghódítása négy lábon

Egy kellemes tavaszi délutánon az istálló végében álltam. Néztem a tisztára söpört téglákkal kirakott folyosót. A bokszokban jóízűen majszoló lovak. Elővettem a fejemben a listát, nézzük csak: abrakolás pipa, szénázás pipa, söprögetés pipa, itatás. Az itatásig volt idő még, kiültem kicsit a narancssárgán izzó, lassan a horizont felé kúszó napot. Jól esett a pihenés egy kemény nap után. Már éppen készültem visszamenni az istállóba, hogy megitassak, és megcsörrent a telefon.

– Jó napot kívánok! A Cheval Lovas Iskola oktatóját, Pöttyös Pannát keresem – szólt egy kedves hang.

– Jó napot kívánok! Én vagyok az. Miben segíthetek?

A kedves hang a felől érdeklődött, hogy mennyire vagyok betáblázva, és mikor tudna hozni egy lovagolni vágyó kislányt. Mindent megbeszéltünk – azt hittem mindent –, és örömmel vállaltam az órát. Miközben itattam, azon járt az agyam, hogy melyik lóra ültessem a 8 éves kislányt. Valami kényelmes, nem túl rohanós, megbízható lovat szerettem volna, így esett a választásom Jumbóra. Elragadó kis csődőr volt. Fekete-fehér tarka, Tinker fajtájú, nem túl magas mén. Két nap múlva izgatottan keltem ki az ágyból, nem is sejtve, hogy az a nap sok mindenen változtat majd. Az addigi legfiatalabb tanítvány-jelöltre vártam, és pucoltam a lovat.

– Na, Jumbikám, készülj! Alig pár perc, és itt lesz egy fiatal lányka, hogy lovagolni tanuljon. Ne huncutkodj sokat! – mondtam neki mosolyogva.

A boksz ajtaja nyitva volt, kikészítve a futószár és a heveder. Egy vékonyka hang csendült fel az istálló másik végében. Némi félelmet véltem felfedezni benne. Megérkeztek!

– Csókolom!

– Jó napot! Hahó! – köszönt a hölgy, akivel telefonon beszéltem.

Kidugtam a fejem a bokszból.

– Áh! Jó napot! Itt volnánk.

Kiléptem a ló mellől, hogy köszöntsem őket. Elöl ment az anyuka, szorosan mögötte a kislány. Üdvözöltem a hölgyet, és a következő pillanatban a hideg futott rajtam végig. Megijedtem. Mozdulni sem tudtam. Tulajdonképpen lefagytam. A tekintetem a kislányon, illetve a tolószékén csüngött. Sok minden futott át az agyamon abban a pár másodpercben, míg próbáltam magamat kellőképpen összeszedni. Elsősorban, hogy nem ez volt megbeszélve. Senki egy árva szóval nem közölte velem, hogy mire készüljek. Nekem ez nagy felelősség, és ez rémített meg igazán. Na de egy kedves mosolyt erőltetve magamra, kezet ráztam a kislánnyal. Bemutatkoztam neki, és érdeklődtem hogy létéről. Más sajnos nem jutott eszembe.

– Nézzél szét az istállóban nyugodtan, én addig beszélgetek anyukáddal.

– Rendben – válaszolt kissé csalódottan.

– Nézze Panna! Én teljesen megértem, hogy meglepte a helyzet…

– Meglepett? Ugyan kérem! Sokkolt a dolog. Miért nem tájékoztatott erről az „apró” tényről engem?

– Pontosan ezért. A reakciójától tartottam. Annyiszor lettünk elutasítva. Minden egyes „nem” számomra kudarc, hogy a lányomnak nem tudok örömet okozni egy lovaglással. Mindenki megijed, ha közlöm velük, hogy a járni nem tudó 8 éves lányomat szeretném elvinni lovagolni.

– Szívesen vállalom az órát a lányával. Nem zavar, hogy mozgássérült. Csak jobb lett volna, ha előre tudom ezt a tényt, mert akkor nem ért volna meglepetésként, de természetesen megértem önt is.

Dühös voltam belül. Nagyon dühös. Sarokba szorítva éreztem magam. Nem mondhatom le. Nem is akartam persze, mert ez egy kihívás, és a kislányon is megesett a szívem, de be kell lássam, féltem a következményektől. Minden lehetséges végkimenetel lepergett a szemem előtt. Mindent végigzongoráztam a fejemben. Mi van, ha leesik, rátapos, nem kapaszkodik, nem ért meg, megijed, nem meri… Még csak a fizikai állapotát és képességeit sem ismertem, és így ültessem fel egy számára teljesen idegen lóra? De elszántam magam, és elhatároztam, hogy mindent megoldunk. Összeállítottam a fejemben egy listát az edzés folyamatáról. Első lépés: megismerkedni vele. Odasétáltam hozzá az istálló ajtajához, és leguggoltam mellé.

– Nem is árultad még el a neved.

– Faragó Panna vagyok – mondta még mindig kissé félős és szomorú hanggal. Szemében könnycsepp.

– Panna? Szép neved van! – rámosolyogtam. Gondoltam már egy közös van bennünk. –Szereted a neved? Szoktak becézni?

– Szeretem nagyon. Anyáék Pankának hívnak, a barátok meg Panninak.

– Én hogy szólíthatlak?

– Panni.

– Rendben Panni. Hallom szereted a lovakat – igyekeztem nyugodt és mosolygós lenni.

– Igen. Már kiskorom óta szeretnék lovagolni csak… – elcsuklott a hangja, és az a könnycsepp végig gurult az arcán.

– Értem. Megnézted a lovakat? – kérdeztem, mert a karámokkal és ménesekkel tarkított tájat nézte. Gondoltam…

– Sajnos nem látok be a bokszokba. Túl magas nekem az ajtó.

Ó, én hülye! Gondoltam magamban. Hogy lehettem ennyire figyelmetlen? Odamentem az édesanyjához megkérdezni, mit szabad és mit nem. Mire képes és mire nem. Miben kell segíteni és miben nem. Hol érte a sérülés, hol szabad megemelni és mennyire bírja el magát, meg a hasonló tudnivalók. Miután mindent sikerült tisztázni, visszamentem Pannihoz, és kiemeltem a székből. Nagyon meglepődött, de kapaszkodott a kezével a nyakamba. Végigsétáltunk az istállón anyuka kíséretében. Megmutattam neki minden lovat. Megsimogatta mindet, és fel-felkacagott, mikor egy-egy ló be akarta kapni a kis mancsát.  Jumbóval is összebarátkozott. Meglepett, hogy hamar közel merészkedett hozzá. Igazán bátor kislánynak bizonyult, így első benyomásra. Rá is ültettem csak úgy szőrén, hogy érezze milyen is igazából lovon ülni, hogy szorosabb kapcsolat jöjjön létre köztük. Abban a pillanatban, ahogy a feneke a ló hátát érte, felcsillant a szeme. Jumbó egyből megérezte, hogy valami nem stimmel, nem olyan, mint eddig, valami más. Nem érezte a lába szorítását. Hátranézett, megszagolta, meglökdöste a lány lábát. Ott volt neki, így nem értette, miért nem húzta el, és miért nem használja úgy, ahogy kell. Pannin is látszott az idegenkedés eleinte. Furcsa volt számára a helyzet, de ott volt a szemében a kíváncsiság tüze. Amint megszokta, hogy lovon ül, megsimogatta párszor Jumbó nyakát, megbizonyosodott arról, hogy nem kell félnie a lótól, egy apró, de őszinte mosoly kerekedett az arcára. Úgy döntöttem egy kis önbizalom-növelőnek – meg persze, hogy fel tudjam térképezni a kislány képességeit és elszántságát – levettem a kezét a nyakamból, és hagytam, hogy a ló sörényébe kapaszkodjon. Meglepődött a feladaton, de megcsinálta, ezzel bizonyítva az elszántságát és, hogy hallgat rám. Kezemet a derekán tartottam, hogy az egyensúlyát megtalálja és rápillantottam a falfehér anyukára, aki az ájulás szélén volt a rémültségtől, mikor kezemet hátra tettem a ló farára. Panni immár magától ült a lovon mosolyogva és magabiztosan. Jumbó nyugodtan állt az anyukával ellentétben, aki megindult a ló felé, de abban a pillanatban megtorpant, mikor a lánya felé fordult és mosolyogva kiáltotta: – Anya! Egyedül ülök a lovon! Ilyen boldognak régen látta lányát és meghatódva, hálásan pillantott rám, majd mosolyogva válaszolt: – Látom kicsim. Csak így tovább!

De a lovaglásig sok minden várt még ránk. Levettem Pannit a lóról, és visszaültettem a székbe, aztán bejártuk az egész farmot az istállóval kezdve a ménesekkel bezárólag. Mindent megmutattam neki. Menet közben sokat beszélgettünk hármasban. Csak ámultam azon, hogy mi mindent tud. Nagyon okos volt, és igazán érett gondolkodású a korához képest. Beszélgettünk a lovakkal kapcsolatban minden témáról, a lovaglás, istállóbeli munka, versenyzés, fajták és még sok másról. De szóba kerültek komolyabb dolgok is, mint az iskola, az elfogadottság, a család és persze ő. Miután mindenre kitértünk – a mozgáskorlátozottsága okát kivéve – és megbeszéltünk, visszakeveredve az istállóba felvázoltam az edzése tervét, jóváhagyást várva a szülőtől és persze tőle is. Panni azonnal belement.

– Csináljuk!!

Ám az édesanyja, teljesen érthető okokból kifolyólag, aggodalmaskodott kicsit. Amíg meggyőztem anyut és egyben magamat is arról, hogy nem lesz semmi baj, elküldtem Pannit, hogy hozza ide a kikészített hevedert a rácsról. A kislánynak kikerekedett a szeme, hogy megkértem, segítsen. Élvezte, hogy része lehet mindennek, megtapasztalhat mindent, amit csak tud.

Mire kivezettük a lovat, teljes mértékben megnyugodtam. Kialakulni látszott a kapcsolat köztünk, és ez igazán megnyugtató volt számomra. Jó érzés volt, hogy tudtam vele beszélgetni. Minden jól ment, ami később ismét aggodalmat keltett bennem.

Beléptünk a körkarámba, csak mi ketten és Jumbó. Panna anyukája, Mária (Marcsi) kénytelen volt kint maradni. Ez a rész csak ránk várt. A csatlakozás. Nem volt sok idő, míg Jumbó csatlakozott Pannihoz és fordítva. A ló most értette csak meg, hogy mi az idegen a helyzetben.

A futószárazás során Jumbó kifutotta magából az istállógőzt, és Panniban egyre nőtt az izgatottság. Érezhető volt, hogy percről percre egyre jobban várja, hogy végre lóra üljön. Tudta, hogy minden egyre közelebb kerül a várva várt pillanathoz, és ezt az édesanyja is tudta, látta. Mindenkiben feltörtek az érzelmek. Panni izgult, és persze volt benne egy kis félsz is. Marcsi aggódott a „mi lesz, ha…” miatt, félt attól, hogy nem olyan lesz, mint ahogy a lánya várta, és mégis izgult ő is. Én izgatott voltam az edzés levezetése miatt, ugyanakkor bennem is ott volt félsz az idegen helyzet miatt. De eljött a pillanat. Lóra ültettük Pannit Marcsival. Egy ilyen edzés levezetéséhez a megfelelő papírokkal rendelkező lovas oktatónak (esetünkben én) és egy segítőnek (Marcsi az anyuka, akinek mindent lépésről lépésre elmagyaráztam már korábban) kell jelen lennie és együttműködnie.

Abban a pillanatban, amikor Panni lóra ült, elszállt minden aggodalmam. Rápillantottam a kislányra, akinek az addig kissé szomorkás szeme csak úgy ragyogott a boldogságtól. Fülig érő szájjal csinálta meg a feladatokat, amiket kértem, annak ellenére, hogy egészen hamar kifáradt. Nagy volt az elkötelezettség ebben a 8 éves leányzóban. Nem csak a lovaglás iránt, hanem a gyógyulása iránt is, hiszen a lovak a lelki világunkban teremtik meg a harmóniát, megnyugtatják és meg is nyitják az elmét, és mint tudjuk, a gyógyulás útja a lélekkel kezdődik.

Panni felépítette a lelki békéjét, és megtette az első lépést a fogyatékosságával való harmonikus együttélés felé. Meglepett, hogy milyen könnyen is ment az edzés. Őszintén több ellenállásra és kételkedésre számítottam, de megnyugtató volt a tudat, hogy valamennyire megbíznak bennem, és elfogadják a véleményem, hallgatnak rám. Egy tartalmas órát töltöttünk el az edzéssel, de megérte. Nekem hatalmas élmény volt megismerni egy ilyen remek kislányt ekkora szívvel, amit végre újra kitárt a világ felé.

Panni leszállva a lóról, jócskán kifáradva ült vissza a tolószékébe. Látszott rajta, hogy kissé visszaveti a tudat, hogy ismét a székhez van láncolva.

– Minden nap jövök majd hozzád Panna! Imádok lovagolni! Olyan érzés ez nekem, mintha újra járnék. Enyém volt a világ. Igaz nem mentünk gyorsan, de szabad voltam. Ugye, Anya! Láttad, hogy milyen ügyes voltam? És Jumbó is nagyon aranyos. Hoztam neki répát. Odaathatom? – kérdezte mosolygó pofival és reményteli pillantással.

– Persze! Bevisszük Jumbit, leszereljük, lemossuk, és odaadhatod neki. Megérdemli. Jól dolgozott. Te is nagyon ügye…ügyes voltál ám! – próbáltam válaszolni neki, de majd megszakadt a szívem. A hangom megcsuklott, és könny futott a szemembe. Sajnálni kezdtem. Micsoda kár, hogy egy ilyen ambíciókkal teli kislányt a sors tolószékbe kényszerített.

– Hidd el, ha kitartóan dolgozol, és szépen megerősödsz, hamarosan egyedül fogsz a lovon ülni. Megvannak a módszerek, amikkel oda tudunk rögzíteni, és akkor már csak a szorgalmadon múlik, milyen gyorsan fogsz fejlődni. Van benned tehetség, és látom, kellő akarat is. Hamarosan belekóstolhatsz a szabadon szárnyalás igazi ízébe. Ha minden jól megy, versenyezhetsz is.

Panni izgatottan hallgatott végig. Mosolyogva figyelt, és láttam a szemében felgyúló lángot. Teljes mértékig elköteleződött.

– Anya hallod ezt?! Igyekezni fogok! Ígérem!

Aznap este volt időm gondolkodni. Eszembe jutottak olyanok, hogy mit kezdenék én magammal, ha most tolószékbe kerülnék, vagy nem tudnám azt csinálni, amiért eddig éltem-haltam: lovagolni. De sok minden más érzés és gondolat kavargott bennem. Milyen lehet másoknak? Hogy tudnék nekik segíteni, és mit tudok tenni azért, hogy könnyíteni tudjunk az életükön? De a legfontosabb, mi lesz Pannival. Hova tudok vele eljutni, és hogy fog fejlődni? Be kellett vallanom magamnak, hogy nagyon megnyerő természetű a kislány, és egy edzés után már kötődök hozzá. Sokat változott az itt léte során, és ennek nagyon örültem. Reméltem, hogy tudok neki segíteni a gyógyulásában, de azt biztosan tudtam, hogy ő megváltoztatott. Neki köszönhetem, hogy sokkal empatikusabb lettem mára és nyitottabb, kitartóbb. Felemelő érzés, mikor tudod, hogy áttörést értél el egy olyan embernél, aki magának sem tud megnyílni. Eddig is tudtam, hogy segíteni jó, de csak most értettem meg, mennyire. Azon az estén megváltozott a hozzáállásom. Megváltoztam én is, és ezt annak a 8 éves kislánynak köszönhetem, aki megtanított bátornak lenni, belevágni az újba. Az anyukájáé minden elismerésem, hogy kitartott a lánya álma mellett, és minden áron megvalósította azt. Mondanom sem kell, hogy Marcsi is nyugodtan és boldogan hajtotta álomra aznap este a fejét, tudván, hogy végre sikerült.

Azóta is jár Panni hozzám lovagolni, és minden nap újra meghódítja a világot. Én meg profilt váltottam, és a fogyatékkal élők lovas terápiájára szakosodtam. Van már szellemileg visszamaradott és világtalan tanítványom is, akik a saját világukat ugyanúgy meghódítják edzésről edzésre, mint Panni.

Ez a lány egy esély volt számomra. Jól döntöttem. Foglalkoztam vele, és úgy érzem, hogy teszek valamit a világ jobbá tételéért. Én nekik, ők nekem segítenek. 

Fogyatékkal élő emberek élete, hétköznapjai, rendezvényei – diákszemmel című pályázatunkra érkezett alkotások

III. hely

Kászoni Anita:

Egy sík

-novella Annáról, aki egy két évvel ezelőtti autóbaleset miatt került kerekesszékbe -

Szürke, barna, netán valami más színe szokott általában lenni. Néha látom más színben is. Arany, vagy kékes árnyalat. Ez az én arc-színpadom, a párkány. Itt ücsörgök, és csak azt látom. Elvágja a világot, nem hagyja, hogy mindent lássak,de talán jobb ez így. Csendes magányban ültem sokáig, a könyveimmel és a párkányommal, de amióta a szomszédba költözött Tomi, már nem tudom megszámolni két kezemen sem, mennyit lobogott a hajam a „rohangálások” közben. Ő világ legkedvesebb sráca. Mindig segít lemenni a tömbök közé, és a behajtani tilos zónákban randalírozunk. Egyszer azt mondta, hogy el mehetnék vele kirándulni, ha ... Itt abbahagyta a mondatot és elrohant. Ott az út közepén. Visszavágytam az ablakom elé. Megalázottnak, és elhagyottnak éreztem magam. Sosem voltam még ilyen helyzetben talán. Körülnéztem. Megnőttek a házak, kiszélesedett az út és egyszerre felém magasodott minden. Megpróbáltam elgurulni onnan, gyorsan eliszkolni, nehogy valaki meglásson, és eltakarja a gyereke szemét, mint a múltkor. Nem vagyok szörny. Tomi igen is megmondta, hogy a világon körülbelül az emberek 3%-nak van csak zöld szeme, ami nagyon ritka, és nekem a zöldek közt is a legszebb, és ilyen gyönyörű aranyos fürtös haja sincs senkinek, és nekem van a legkirályabb székem , mert szivárványszínű, és nem ózsdi fekete. Amint hajtottam, és elmélkedtem, fel sem tünt, hogy a játszótér szélénél lévő padkához értem. olyan dühös voltam, hogy le is hajtottam, azonban a vágtázások alkalmával valószínűleg kilazult az egyik csavar a lábtartónál, ott fityegett,  amit észre sem vettem, és a legurulásnál szépen le is tört. Remek, most mihez kezdjek? Ott ültem , egy szál magam a játszótér szélén, meg sem tudtam volna mondani melyik tömb mellett, letört lábtartóval, ami nélkül nem tudok közlekedni normálisan, mert lehorzsolnám a cipőmet. Anya biztosan kiakadna, apáról nem is beszélve. Kinek szóljak? Kezdjek el sikítozni és hátha jön valaki? Nem! Azért sem. Én erős vagyok, független, a problémamegoldásom a maximumon van. De amíg nem találok ki valamit, kénytelen vagyok itt maradni.
 Bele sem telt öt perc, megjött Tomi, loholva, kezében két nyalóka. Odanyújtotta az egyiket, persze a kedvencemet, és az arcomba bámult. Megígérte, hogy soha nem hagy el. Majd a nagy házak hirtelen összementek, az út leszűkült, eltünt minden, csak ő és én maradtunk.

-Tudod, senkinek sincs olyan szeme, mint neked. Meg hát a hajad is olyan szép, a székedről nem is beszélve – dadogta. –Meghát én, ha nagy leszek , akkor el akarlak vinni valahova, mert megérdemled, mert olyan jó vagy hozzám és kedves, meg sokat mosolyogsz, sokkal jobb veled, mint a Zsuzsival, ő folyton csak nyafog, és ha hívom is valahova, mindig csak plázázni akar, meg ülni, annak meg mi értelme van, mikor így süt a nap. -

Nem is kellett több, megbizonyosodtam róla, hogy Ő bizony olyan, aki soha nem fogja eltakarni a szemét, segít a padkán, és visszamosolyog majd mindig. Engem szeret, meg az ablakom, és persze a csorba kis párkányomat is ha majd átjön hozzánk, na meg a szivárványos székemet. Nem kellenek neki a magassarkús lábak, és a miniszoknya meg hetvenkilencféle kencefice a szememre.

Igen , Ő így szeret ahogy vagyok. 

Fogyatékkal élő emberek élete, hétköznapjai, rendezvényei – diákszemmel című pályázatunkra érkezett alkotások

Különdíj

Erdődi Nóra:

Barátság

Emlékszem, mikor először láttam őt, ott, a kerekesszékben ülve, nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy szegény, milyen rossz lehet neki. Ő csak nézett rám, mosolygott, bár, mintha láttam volna valami mást is a szemében. Nem is tudom, pontosan mit.

Mikor másodjára találkoztunk, az utcán elhaladva egymás mellett, kicsit megbámultam, meg gondoltam, hogy jaj, szegény, de nem is méltattam figyelemre igazán.

Bevallom, még harmadjára sem foglalkoztam vele.

De azután, amikor egy nap az iskolában pillantottam meg, már hirtelen felkeltette az érdeklődésemet.

- De, végül is, mindegy - gondoltam magamban, és már mentem is tovább.

Viszont, az még ennél is érdekesebb volt, mikor a biológia tanárom helyett az osztályfőnököm lépett be az ajtón, sarkában a kerekes székes lánnyal.

Kiállt az osztály elé, s mondta, hogy mostantól lesz egy új osztálytársunk, a kerekes székes Ági.

Ági egyébként egész csinos volt, hosszú, szőkésbarna hajával, meg a szürke szemével. Még a stílusa is jó volt.

- Sziasztok! – biccentett egy aprót.

Ekkor egy kicsit még jobban megsajnáltam. Elvégre, az osztályunk nagy része nem túl elfogadó. Ha egy ember túl kövér, túl magas, vagy éppen túl alacsony már bántják is az illetőt. Elég pár apró megjegyzés, és már rosszul is érzi magát az ember. Az osztályfőnökünk ez után kijelölte, hogy vezesse körbe Ágit valaki az iskolában, és már itt sem volt.

Ági először bizonytalanul nézett körbe, mire fölálltam, és odavezettem az asztalom mellé.

- Majd szünetben körbevezetlek, jó?- kérdeztem tőle, mire rám nézett a kibontott haja alól, majd bizonytalanul elmosolyodott.

- Köszönöm-mondta. Ebben a pillanatban megérkezett a biológia tanárunk, úgyhogy visszafordultam a tábla felé.

Amikor végre kicsengettek, fölálltam, hogy megkezdjem a körbevezetést. Ekkor valaki megszólalt.

- Na, a két lúzer máris összefogott-ez Erik volt, az osztályunk „nagymenője”.

Én már megszoktam, hogy így szólítanak, de Ági miatt kissé aggódtam, hiszen, még csak most jött. De, amint lenéztem a lányra, rájöttem, hogy valószínűleg megszokta az ilyen kulturálatlan embereket. Így indultunk el föltérképezni az iskolát.

Miközben mindenfélét magyaráztam, föltűnt, hogy csak a tanárok köszönnek neki, és miközben rápillantanak, és valószínűleg csak az jut eszükbe, hogy milyen letargikus dolog a rokkantság/Ami persze igaz, de nem hiszem, hogy túlságosan is jólesne Áginak az, ha mindig sajnálják/.

Így miközben beszéltem, eldöntöttem, hogy Áginak vele egykorú barátok kellenek. És azt is, hogy én leszek az első.

*8 hónappal később*

- Ez is elérkezett. Az utolsó évünk a gimnáziumban.- ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal sétáltam be Ágival az iskolába.

Mióta elhatároztam, hogy segítek Áginak beilleszkedni, azóta mi is nagyon jó barátnők lettünk. Sok mindent megtudtam róla, és ő is sokat megtudott rólam. Jóba lettünk, és az anyukája már megengedi, hogy ketten járjunk a városba is. Ami azért nagy lépés, mert eleinte csak náluk találkozhattunk, de az anyukája már bízik bennem. Időközben a nyár nem, hogy szétválasztott bennünket, hanem inkább megerősítette a barátságunkat. Eddig nem igazán voltak barátnőim, úgyhogy most nagy felüdülés, hogy végre van egy „bizalmasom”, és egyben nagyon jó barátnőm.

Megtudtam, hogy ő eddig magántanuló volt, csak az anyukája szerint barátokra volt szüksége. Remélem, én jó barátja vagyok.

Mióta megismerkedtünk, mondhatom, ő a legerősebb ember lelkileg, akivel valaha is találkoztam. Neki aztán kell /illetve van is/önbizalom, az biztos!

Szóval, amint beléptünk az osztályba, már kezdődött is káosz. Az osztályfőnök megkezdi a köszöntést, az osztálytársaink még együtt sztorizgatnak elmélyülten, mindenki köszönti a másikat, és ez mind nem is volna baj, ha nem lenne éppen óra. Szóval csak egy szokásos hétfő reggel.

Miután vége lett az óráknak, mozgássérült barátnőmmel haza mentünk, tanultunk/lassan itt az érettségi, szóval jó lenne valamit tudni is…/majd beszéltünk kicsit skype-on.

Ági egyébként jól volt, csak nagyon elfáradt. Hát, ezt el is hittem neki, ugyanis nekem is majd’ lecsukódott a szemem, úgyhogy gyors elköszöntem.

Vacsoráztam, és már aludtam is…

*Június*

Ez a tanév olyan gyorsan eltelt, mint még soha. Kicsit úgy éreztem, mintha gyorsvonatra szálltunk volna, ami 3 óra helyett 2 óra alatt is odaér. Bár lehet nem ez a legmegfelelőbb hasonlat, de a lényeg ugyanaz. Mindenképp.

Ebben az évben rengeteget viccelődtünk, szomorkodtunk, tanultunk és hajráztunk az érettségi előtt. Majd mikor sikerült ünnepeltünk. Így telt hát ez a tanév. Érettségi kipipálva, ünneplés kipipálva, szomorkodás kipipálva, búcsú… hát, ez viszont még nincs rendezve. Nem volt valami nagy kötődésem az iskolához, de azért mégis. Csak ide jártam négy évig. Csak itt nőttem fel. Szomorú, de hát mit tehetnék? Egyszer sajnos mindenkinek fel kell nőnie.

A szüleimtől való búcsúról ne is beszéljünk.

Az egyetlen vigaszom, hogy Ágival együtt megyünk az egyetemre is. Budapestre megyünk szociológia szakra. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lesz, csak azért Pest nagyobb, mint Kecskemét, így lesz egy kis félnivalónk is. De, az azért sokat segít, hogy Ági bátyja is Budapesten él. Barátnőm szülei egyébként sem engedték volna, egy olyan helyre ahol nem ismernek legalább még egy embert rajtam kívül. Amit, természetesen megértek, hisz Ági mozgássérültsége miatt sok mindenben korlátozott. Szomorú lesz itt hagyni valamit, és boldogság lesz elkezdeni valamit.

De egy biztos: már nem mennék el Ági mellett az utcán…

Szakmai pályázat

SZAKMAI PÁLYÁZAT

„EGÉSZSÉGMEGŐRZÉS ÉS FEJLESZTÉS A MOZGÁSKORLÁTOZOTTAK RÉSZÉRE”

A Mozgáskorlátozottak Dél-alföldi Regionális Egyesülete 2013. szeptember 20-27 között egészségmegőrző szakmai programot bonyolított le. A projektet a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.

A szakmai pályázatunkon is  Egészség megőrző jelleggel az egyesület régiós területén lévő aktivistáinkból a legagilisabbakat választottuk ki ezen programban való részvételre. Ezzel is segítvén a mindennapi életükben az egészségmegőrzés nélkülözhetetlenségének mikéntjét. 

Gyulán az Almásy-Wenckheim kastélyban sikerült a pályázat első felét megrendezni pályázati forrásból.

Részletezve az egészségmegőrzéssel kapcsolatos rendezvényeken történteket.

A programon résztvevők nem a legfiatalabb generációhoz tartoztak, ezért a programot úgy alakítottuk ki , hogy az érdeklődési kör és a fogyatékosságból adódó egészség védő terapeuták ,orvosi szolgáltatás és segéd eszközök   bemutatója életmód tanácsadással mérésekkel alátámasztva  kellett kialakítani,hiszen a mozgásszervi problémák és vérnyomás problémák az idősebb generáció problémái nagymértékben. A résztvevők között volt természetgyógyász-egészség fejlesztő terapeuta is aki kellő munkatapasztalattal rátermettséggel és szakmai tudással bírt így az előadások igen interaktívak voltak mert aki vállalta a vérvételt és a cukormérést az megtehette,illetve életmód tanácsadáson és életviteli előadáson is részt vehetett.  Az előadások mindig az egészség megőrzés mint az ember fontos elemére irányultak mert ennél nincs fontosabb. A szűrésekkel és tanácsadással is valamint életviteli útmutatókkal is nagymértékben segítettük a sorstársak mindennapi életének megkönnyítését egészségének megőrzését.

A szakmai egészségmegőrző napon ugyanakkor a segédeszközöket gyártó és forgalmazó ,ortopéd szakorvossal rendelkező cég tartott a fogyatékossággal élőknek segédeszköz bemutatót /cipők, támbot ,mankókból továbbá elektromos és manuális kerekes székekből/.

Az egészségnapon Országgyűlési képviselőnk mint a parlament egészségügyi bizottságának elnöke tartott tájékoztatást  fogyatékossági törvényről ,hiszen  ezen törvényekben a közelmúltban jelentős változások voltak és hát a tagjaink még mindig kevés információval rendelkeznek a gyors törvényi változásokról.

Másik előadónk a Gyula város polgármester volt aki Gyula város  akadálymentesítettségének helyzetéről valamint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási  helyzetéről tartott  tájékoztatást hogyan is áll ebben a vonatkozásban Gyula városa.

Harmadik előadónk volt a Békés-megyei Nemzeti Rehabilitációs Hivatal igazgatója tartott előadást az RSZSZ tevékenységéről,feladatairól és egyéves munkájukról és hát bemutatta a szervezetüket mint új szakigazgatási szervet.

A résztvevők kellő információt kaphattak kérdések formájában is az előadóktól sokrétű információ halmazt ami bővítette ismereteiket,illetve a 450főből akinek kellett illetve szüksége volt az  orvosi segédeszközök bemutatóján segédeszköz életviteli tanácsadásra élt a lehetőséggel továbbá a az egészségügyi szolgáltatással mertek élni a hozzánk fordulók.

A pályázatunk második része teljes egészében szolgálta a tervezetteket mert együttműködési megállapodást kötöttünk a Mezőkövesdi Mozgássérültek Egyesületével mely szervezettel közös programot bonyolítottunk ahol az elnök tartott egy tájékoztatót az egyesület tevékenységéről ,feladataikról,múltjukról,és várható célkitűzéseikről,mely igen hasznos tapasztalatokat adott a mi  egyesületünk számára amit mi is feltudunk használni a jövőben.

Az ottani egyesületi elnök elkalauzolt bennünket a Matyó Múzeumba,

ahol tárlat vezető 1 órában nagyon hasznos számunkra is új ismereteket adott a Matyókról népviseletükről a múltbeli mindennapi életükről és a korosztály szerinti ruházatukról

A Mezőkövesdi programunk második része egy Mezőkövesdi születésű Takács István festő művész galéria megtekintése volt ahol szintén tárlatvezető mutatta be a festő életművét fiatal korától haláláig,amely széles tudásról adott számot ami számunkra újdonságot jelentett.

A napi programunk egészség megőrzéssel kapcsolatos része is megvalósult a Zsóri fürdő megtekintésével körbe vezetéssel és hát aki akart az a thermál fürdőben is az egészsége érdekében fürödhetett.

Az utazás alkalmával az egész rendezvény alatt egészségvédő terapeuta rendelkezésre állt,el kell mondani ténylegesen is kellet az utazáson beavatkozást eszközölni

Az egészségvédő program egésze jól szolgálta a sorstársak életvitelének könnyítését jobbá tételét,és a közösségi élet mint olyan megvalósult mert 450 fő érdekeit szolgálta sok pozitív megnyilvánulást  kaptunk tőlük.

Legközelebb is pályázunk hasonló tartalmú  pályázatra.

Köszönjük a lehetőséget.

Gyula 2013.10.09                                                                 Márton Gábor

                                                                                                    elnök           

Közhasznúsági beszámolónk 2012 évről

Mozgáskorlátozottak Dél-alföldi

Regionális Egyesülete Gyula

                           

Közhasznúsági jelentés

                                      2012.év

KÖZHASZNÚSÁGI  JELENTÉS

2012

Társadalmi szervezet neve:       Mozgáskorlátozottak Dél-alföldi Regionális                          

                                                   Egyesülete

Székhelye :                                 5700. Gyula,Kulcs utca 7.

Adószáma :                                19741176-1-04

Képviselő neve:                         Márton Gábor

                                                   5700,Gyula Gábor Áron 50/a

Bírósági nyilvántartási szám:    Pk.60001/1989

Az Egyesület jogi helyzete:

Az egyesület 1981-ben alakult. A regionális területünkön 31 településen vagyunk jelen, és önálló joggal  de nem jogi személyiséggel működő csoportokat működtetünk. A régiós területünkön a csoportok mozgássérült és más betegségcsoportba tartozókat tömörítenek. A régiós csoportjaink  mindegyike szoros kapcsolatot alakított ki a helyi önkormányzattal és kistérségekkel, mert kölcsönösen segítjük egymást munkánk során. A társadalmi civil szervezetekkel és alapítványokkal is jó kapcsolatot alakítottunk ki sokukkal együttműködési megállapodást is kötöttünk.

Egyesületünk a Békés Megyei Bíróság nyilvántartásba vétele alapján kiemelkedően közhasznú szervezet. Támogatóink jogosultak a társasági törvény alapján 2012-ben is csökkenthetik az adózás előtti eredményüket a támogatás összegének 20% ával.  A magánszemély adózók így felajánlhatják tevékenységünk támogatására adójuk 1 százalékát.

Egyesület tevékenysége, érdekvédelem:

-         érdekvédelem, érdekképviselet

-         fogyatékos emberek foglalkoztatásának megvalósítása

-         rehabilitációs tevékenységek támogatása

-         orvosi segédeszközök kölcsönzése

-         szabadidős tevékenységek szervezése

-         oktatási programok szervezése

-         az önálló életviteli lehetőségek segítése, támogatása

-         esélyegyenlőség elősegítése

-         társadalom tudatformálási programok szervezése

-         önálló életviteli központ működtetése

A közhasznúsági jelentés az alábbi szerkezetben  és tartalommal készült:

I. számviteli beszámoló

    - Egyszerűsített mérleg

    - Eredmény kimutatás

II. költségvetési támogatás felhasználása

III. A vagyon felhasználása

IV. Cél szerinti juttatások

V. Támogatások mértéke

VI. A közhasznú szervezet tisztségviselőinek nyújtott juttatások

VII. Szöveges beszámoló a 2012. évi közhasznú tevékenységről

I. Számviteli beszámoló

2011.évi egyesületi  záró pénzkészlet 1.723. eft

2012 évi egyszerűsített éves beszámoló mellékelve

2012. évi egyesületi záró pénzkészlet 1.365 eft

Egyesületünk a Gyulai ingatlan nyilvántartásban 3758 hrsz. alatt belterületi  ingatlannal rendelkezik egy régi és új építésű iroda épülettel értéke a régi építésűnek  nettó 6.827 eft értéke az új építésűnek  9.667eft . Ebben az épületben van az egyesület székhelye. A működéshez szükséges eszközállománnyal, technikai eszközökkel, ergonómiai követelményekkel az egyesület rendelkezik a magas szolgáltatási színvonal érdekében.

Tárgyi eszközeink értéke összesen nettó:    521  eft

II. Költségvetési támogatás felhasználása

Egyesületünk a működtetéshez szükséges forrásokat tagdíjakból pályázati forrásokból, önkormányzati támogatásokból,egyéb támogatásokból tudta rentábilisan megteremteni.

III. Vagyon felhasználása

Anyagi jellegű ráfordítás   :                     4.537 eft

Személyi jellegű ráfordítás összesen:     11.138 eft

Személyi jellegű kifizetés :                      9.498 eft

                      Bérjárulékok:                      1.640 eft

A pályázati összegeket a tárgyévben is a támogatási szerződésekben rögzítettek maradéktalan betartásával használtuk fel.

IV. Cél szerinti juttatások

2012 –ben a mozgásában sérült és fogyatékkal élő de más betegségi csoportba tartozó emberek integrációját is  segítettük, továbbá érdekképviseletét,érdekvédelmét érdekérvényesítését, szabadidő hasznos eltöltését.

V.  Támogatások mértéke

Költségvetési támogatások

   - MEOSZ                                                       1.251 eft

   - NRSZH-REHAB bértámogatás 7fő            8.337 eft

  

 Önkormányzati támogatások

- Régiós területünkön lévő önkormányzatok    270 eft

Egyéb támogatások

- Szja 1%-a                                                        86 eft

- adományok  /Prima Protetika/                        136 eft

- egyéb                                                              262 eft

Egyéb Pályázaton elnyert támogatások      1.099 eft

Egyesületünk önállóan működik szakmai,pénzügyi szempontból is.

A helyi önkormányzatoktól ,magánszemélyektől,vállalkozástól kapott támogatásokat az egyesület működtetésére használtuk fel.

A régiós területünkön kapott önkormányzati támogatást pedig a helyi csoport működésére, rendezvényeik lebonyolítására használták fel.

VI. Közhasznú szervezetvezető tisztségviselőinek nyújtott támogatások

Tisztségviselők:

   Elnök:                     2012 05.19-től             Márton Gábor

            

   Általános alelnök : 2012.05.19-től              Perei János

   Gazdasági alelnök:2012.05.19-től              Hatvani Béla

   Titkár                    : 2012.05.19-től             Czibere Tünde

   Ellenőrző bizottság elnöke:2012.05.19-től  Köböl Mihály

  Bizottsági tagok:                                      Gombos Mihályné

                                                                    Péczeli Sándorné

                                                                    Püspöki Mihályné

     2012.05.19-től                                       Kolozsi Mihályné

Etikai és fegyelmi bizottsági elnök:           Borsos Ferenc

Bizottsági tagok                             .            Szelezsán Jenő

                                                                    Komárné Papp Margit

                                                                    Kozma Károlyné

                                                                    Balázs Istvánné

A tisztségviselők közül a vezetőségi tagok és alkalmanként a régiós csoportvezetőink részesültek pénzbeli juttatásban a vezetőség döntése értelmében.

A helyi szervezetvezetők munkáját önkéntesek segítik.

VII. Szöveges beszámoló a 2012 évi szakmai közhasznú tevékenységről

A békés Megyei Bíróság 1981-ben jegyezte be a Mozgáskorlátozottak Dél-alföldi Regionális Egyesületét kiemelkedően közhasznú szervezetként.

Az egyesület munkájában résztvevő dolgozókat részmunkaidős munkaviszonyban illetve megbízásos jogviszonyban foglalkoztatja,illetve önkéntes segítőkkel is végzi mindennapi szolgáltatási tevékenységét..

Az egyesület székhelyén önálló életviteli központot működtet ami azt jelenti nemcsak a sorstársak hanem egyéb betegség csoportba tartozó is hozzánk fordulhat a maga sajátos problémával ami megoldásra szorul.

- Ismeretes a szociális területen milyen megszorítások érvényesültek a közel múltban ami a mi munkánkra is nagymértékű kihatással volt. A segítség nyújtás szinte mindegyike valamilyen szociális kérdést érintett. Egyesületünk munkahelyek keresésében a jó kapcsolatok révén /Munkaügyi Hivatal, START REHAB foglalkoztató/ segítségével próbált illetve saját kapcsolati tőke hozzáadásával segítette a munkát keresőket. Az üdülési támogatás, fellebbezési kérelmekben,jogi segítség nyújtással, orvosi  segédeszközök kölcsönzésével, lakás akadálymentesítési támogatás tanácsadással,gépkocsi szerzési támogatás szerzéshez tanácsadással és nyomtatvánnyal, fogyatékossági támogatás nyomtatvány és tanácsadás, közgyógyellátás nyomtatvány és  tanácsadás, nyugdíj emelési kérelemhez nyomtatványi és tanácsadással parkolási kártya ügyintézéssel, súlyadó új megváltozott kérdéseivel munkaerő közvetítéssel is igyekeztünk a hozzánk fordulóknak a mindennapi életüket könnyebbé és élhetőbbé tenni.

- Egyesületünk a mozgásában korlátozott és ebből adódó fogyatékkal élő emberek országos érdekvédő érdekérvényesítő  szervezetének a MEOSZ -nak tagja szorosan együttműködik ezen szervezettel,programokon rendezvényeken ,segítség nyújtásban kiemelkedően jó a munkakapcsolata. Az OTTI által szervezett képzéseken rendezvényeken a megfelelő szakemberrel képviseljük egyesületünket .

- A Príma Protetika KFT 2012-ben végezte megállapodás alapján az ortopéd szakorvosi orvos –beteg találkozókat ahol orvosi segédeszközöket írta föl  a régiós területünkön élő rászorulóknak a megváltozott követelményeknek megfelelően melynek folyományaként az egyesület is pénz forgalmi jutalékot kapott a forgalomból.

- Segédeszköz kölcsönzés tekintetében alapvető szükséglet az önálló életvitel lehetősége, ezért egyesületünk nagy gondot fordít ezen szolgáltatási tevékenységre hiszen a szocializációhoz a társadalmi beilleszkedéshez ez nélkülözhetetlen . A Mormon egyház közreműködésében sikerült a régiónkban beszerezni sok rászorulónak kerekes széket beszerezni 56 darabot de ugyanígy sok támbot, könyökmankó kölcsönzését is megoldottuk, de saját készletünkből adtunk járókeretet kerekes széket is . A kölcsönzési feltételeken kell javítani mert a rászorulók 90 %-a nem hozza vissza a segédeszközt, így kénytelenek leszünk kölcsönzési kauciót  kérni és ha a segédeszközt vissza hozza akkor visszakapja a díjat. A kölcsönzés egyébként ingyenes ha az egyesület tagja és rendezi tagsági viszonyát a tagdíj befizetésével.

- Kulturális rendezvényeken is részt vettünk a csoportjaink megmozdulásain rendezvényein/csoportgyűlések,kolbász készítő verseny/,ugyanakkor a Gyulai helyi iroda centrumunkban a Gyulai Béke téri fogyatékkal élőknek is tartottunk internet alapfokú képzést 2 hónapos idő intervallummal ezzel is segítvén a fogyatékossággal élő emberek kiteljesedésének , megmérettetésének lehetőségét elősegítését.

- Sorstársi tanácsadást folytattunk a Dobay Péter segítségével a Gyulai és régiós területünkön élő rászorulóknak folyamatosan a MEOSZ-al tartva a kapcsolatot aki után követéssel figyeli a sorstársak életvitelét annak mikéntjét. A székházban tart fogadó órákat a tanácsadó illetve több alkalommal régiós területünkön is kiment helyszínre tanácsadásra. Ezen tevékenység lényegében lelki tanácsadással szolgál hiszen a traumákat segít feldolgozni a rászorulóknak akik fogyatékossá válnak amputációk után.

- Esély órákat adtunk folyamatosan a Gyulai alsó és középiskolákban osztályfőnöki óra keretében a fogyatékkal élőkről azok másságának elfogadásáról mindennapi életviteli lehetőségeikről mindennapi küzdelmükről.

A MEOSZ-al karöltve országosan is folytattunk esély óra adásokat iskolákban a Fenesi Balázs által  különböző városokban tartott videó vetítéssel egybekötött foglalkozásokat.

- Egy pályázaton elnyert Gyulai esély napot is megtartottunk 2012 őszén a Gyulai Erkel Gimnáziumban ahol mintegy 800 gyermeknek tudtunk egész napos programot biztosítani/Kerekes székes táncbemutató, tenisz, kosárlabda,kutyás bemutató/. Az „Lépj közelebb Most” program lényegében a mozgásában korlátozott és fogyatékkal élő emberek mindennapi életvitelét volt képes bemutatni de mindenképp az önálló életviteli lehetőségeket a másság elfogadását volt hívatni. A közvéleményt pozitív irányba befolyásoló esélyegyenlőségi nap jól szolgálta mindezen célokat. Az iskolák is példa értékűen álltak ezen pozitív megvalósulása mellé. Az önálló életvitelt messzemenően sikerült bemutatni, hiszen az önálló életvitel egy mozgalom mely a sérült emberek mozgalma.

- Az állam magához vonta több állami támogatás ügyintézését ezért az egyesület sem tud már annyit nyújtani szolgáltatási formaként így létszámunk is fogyatkozik ez megmutatkozik az év végi záró létszámunknál is mert a tagdíjak befizetési hajlandósági mutatója alacsonyabb lett illetve fogyatkozik .

- Egyesületünknél 2012-ben generációváltás történt. Új vezetéssel vágtunk neki 2012 május 19-től a szakmai munkánk véghezviteléhez egy más gondolkodás móddal szervezettebben új munkastílust megvalósítva alkalmazkodva az új megváltozott feltételekhez viszonyokhoz vezetjük egyesületünket segítünk a hozzánk forduló embereknek.

- Egyesületünk a Békés Megyei Civil Szövetséggel és a Gyulai Civil Kerek asztal tagjaival kifejezetten jó kapcsolatot ápol azok rendezvényein is részt vettünk illetve az állami rendezvényeken is aktívan ott voltunk

- Egyesületünk 2012-ben is foglalkoztatott megváltozott munkaképességű munkavállalókat a rehabilitációs tanúsítványunk alapján  7 főt mely tanúsítvány  2014. január 3-ig szólt. 2013-tól új formában kell ezen foglalkoztatást megvalósítani új szerződés alapján a az NRSZH-val de a kifizető már  a Magyar Államkincstár igaz ez költséggel járt de határozatlan ideig szól nem csak 3 évre.

- A közlekedő képesség minősítés új szabályi feltételi változások nagy munkát igényeltek egyesületünktől mert ez megjelent a lakás akadálymentesítési támogatás igénylés , gépkocsi  szerzési támogatás,valamint a parkoló kártya rendjének szabályozásában is a kérelmek és nyomtatványok kitöltése nem kis ráfordított időt igényelt munkatársainktól.

- Az egyesületnek van saját új  honlapja 2012-től ,melyet friss adatokkal, közérdekű információkkal  jogszabályi változásokkal hírekkel láttunk el folyamatosan frissítve új adatokkal.

- A régiós területünkön /31 település/ kiemelkedő kapcsolatot alakítottunk ki a helyi önkormányzatokkal civil szervezetekkel. A helyi önkormányzatok sok esetben támogatták egyesületünket mely támogatást az anya egyesület visszafordított a helyi csoportok működésére annak rendezvényei megtartására.

-A Gyulai Polgármesteri hivataltól kapott 8 db számítógépet az informális kapcsolatok jobbítása érdekében kiosztottuk a régiós csoportoknak az azokkal való hatékonyabb internetes  kommunikáció érdekében.

- Az egyesület felügyelő bizottsága többször tartott ellenőrzést a szakmai munka vitelét és számviteli munkát ellenőrízve mely ellenőrzések során képet kapott szakmai munkánkról, céljainkról, ügyviteli munkánkról ,számviteli munkánkról is. Szakmai kérdések többször felmerültek,de a vezetés ezeket munkájával tudta prezentálni pozitív irányban így azokat a felügyelő bizottság jóváhagyta.

Kelt Gyula 2013. április 05.

                                                                                      Márton Gábor

                                                   elnök