Béres Sándor:
LEGYEN
E Amíg egymás mellett el-el futkosunk,
M bár sehová sem vezet gyors utunk,
B s míg élünk, s hisszük: meg nem állhatunk,
E csak elvagyunk...
R ha egy mozgássérült mosolyog felénk,
S és egyszerre csak ránktör vagy belénk:
É hogy valamit már rég elfeledénk:
G az a reményk'.
B Hit abban, hogy a Sors bármit mér ránk,
E nem konyulhat le állandóan szánk!
N Az árt nekünk
N a legtöbbet, ha önspleennel eltelünk,
E s az életünk elszáll, de nem velünk,
D "mint könnyű fánk".
