Fogyatékkal élő emberek élete, hétköznapjai, rendezvényei – diákszemmel című pályázatunkra érkezett alkotások

I. hely

Balog Zsófia:

Cípő –lélek-csere

Mesélni fogok valamit

Mely tanulsággal van teli.

Nem túl hosszú történet

Olvasd el, ha van kedved!

Alig múlt el tizenegy

Szomorkás az élete.

Kinevették megint, miért?

Lyuk tátong a cipellőjén,

Egyik felén nyelve nincs,

A másikon sincs nagyobb kincs.

A cipő nyelve nem ép,

Csúfolják is ezért.

Füvet tépdeste roskadozva,

Neki miért ez a sorsa?

Meglátott egy fiút, tőle

Nem messze a padon ülve.

Odasétált,s leült mellé,

Mosolyogva rátekinté.

Vágyakozva nézegette,

Miért van oly szép cipője?

Azt gondolta magában,

Irigyen és bánkódva:

„jó volna, ha könnyedén,

Csak testet cserélhetnénk!”

Kívánsága teljesült,

S a csere testet ölt!

Hirtelen csak azt látta,

A társa szaladgálva

Azt kiáltja:  „Végre! Végre!

Újra járok,s újra élek!”

Jött a fiú édesanyja,

Tolószéket tologatva.

Szólt fiának, ki ült a padon:

Ne haragudj,már itt is vagyok!

A kisfiú ki csak most döbbent rá,

Elsírta magát ,s megszólalá:

  

„Lehet most már sok a pénzem.

De elveszett az egészségem,

Hisz többet ér az minden  pénznél,

De nem becsültem meg eléggé.

Csak egy cipő miatt sírtam.

Most viszont itt nagyobb baj van.”

Becsüld meg az egészséget

S köszönd meg,ha téged illet!